1. Nyelv és gondolkodás, a nyelv és megismerés viszonya

A nyelv  a gondolkodás, a gondolatformálás, a gondolat közlésének, a cselekvésnek, az
emberi létnek egyik legmeghatározóbb eszköze, eleme. Az emberi élet közege a nyelv,
összetartó erõ, kapocs. A nyelv segítségével sajátítjuk el a kultúrát, válunk emberré.
Az emberi kommunikáció legfontosabb tényezõje. A jelek segítik a világban való eliga-
zodásunkat, tájékoztatnak, ismereteket adnak át, üzeneteket közvetítenek.

A nyelv és gondolkodás között szoros kapcsolat van. Babits szerint: „Gondolkodni és
beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhetõ beszéd nélkül és megfordítva."
A gondolkodás alapvetõ föltétele a nyelv, a nyelvi forma; s a nyelv, a nyelvi forma mindig
föltételez gondolkodást. A nyelv a valóságot az elvonatkoztató gondolkodás segítségével
tükrözi.

Az ember kettõs – cselekvõ és megismerõ – viszonyt alakít ki a világgal. A nyelvben e
viszony mindkét fele jelen van, hiszen a nyelvhasználat cselekvés, de egyben a megis-
merés feltétele is.
A megismerés a válóságot a tapasztalatok alapján tükrözik vissza. A nyelv az ismeretek
terjesztésének eszköze. Az emberi társadalom fejlõdése szorosan összefügg a kommu-
nikáció fejlõdésével. Ennek a fejlõdésnek az 5 nagy lépése:

1. Beszéd
2. Írás
3. Könyvnyomtatás
4. Távközlés
5. Elektronikus információtárolás, és közvetítés

A nyelv fõ szerepet kap a tudatos, „átgondolt” gondolkodásban. Pl. problémamegoldáskor,
történetmeséléskor, fogalmazáskor. Ekkor beszélünk racionális, irányított, logikus vagy
propozicionális gondolkodásról. Szerepelnek benne deduktív és induktív módszerek.
(Deduktív: az általánosból az egyesbe történõ levezetés, induktív: az egyesbõl következ-
tetünk az általánosra.) Ilyenkor a szórend, a mondatsorrend alkotja azt a közeget, amelyben
az egymáshoz kapcsolódó gondolataink megjeleníthetõk és elrendezhetõk.

 
A gondolkodás és nyelv viszonya háromféleképpen képzelhetõ el:

1. A gondolkodás elsõbbsége

A gondolkodás univerzális, minden ember gondolkodó lény, a gondolkodás szerkezete,
tartalma egyetemes.
René Descartes (1596-1650) racionalista filozófus szerint a nyelv alapjaiban az ész, a
gondolkodás struktúrájában gyökerezik→ a nyelv tartalmilag egyetemes, a nyelvek különb-
sége csak a szavak hangalakjában van, ezért lehetséges egy egyetemes nyelv létrehozása.

2. A nyelv elsõbbsége

A gondolat, hogy a nyelv elsõrendû a gondolkodáshoz képest, a felvilágosodás korából szár-
mazik. Két nézet van: az egyik szerint nyelv nélkül nincsen fogalmi gondolkodás, a másik
szerint a gondolkodás tagolatlan egészként ragadja meg a felfogott szituációt, a nyelv a ki-
mondott szavakkal elemzi, strukturálja ezt a gondolatot.
Wilhelm von Humbolt (1767-1835) szerint a nyelv a gondolat képzõszerve. Az értelmi tevé-
kenység számára elengedhetetlen, hogy kapcsolatba lépjen artikulált hanggal, különben a
gondolkodás nem érhetne el kellõ világosságot. Minden nyelvben sajátos világnézet rejlik,
egy idegen nyelv megtanulása új világszemlélet elsajátítása. Ezt nevezzük nyelvi relativiz-
musnak.

3. A gondolkodás és a nyelv kölcsönössége

Ez a nézet mindkét irányú befolyás meglétét elfogadja, a nyelv egyszerre áll függõ és meg-
határozó vonatkozásban a gondolkodással.
Egy ide tartozó másik nézet szerint a nyelv és a gondolkodás alapjaiban azonos, a tudat
legõsibb megnyilvánulása pedig a hangos tudat, amely késõbb differenciálódott egyfelõl kom-
mutatív, másfelõl cselekvéskísérõ beszéddé, ez utóbbi belsõ beszéddé válva- gondolkodássá.

Az emberi egyed társadalomba születik, abba nõ fel, egy közösség tagja, ahol az ismereteket
készen kapja. A beszéd fejlõdése állandó társas kötödést igényel. Minden gyermek fejlõdé-
sére döntõ hatással van. Ezért fordítottak már az ókorban is nagy gondot arra, hogy a gyer-
mek környezetében élõk ne beszéljenek hibásan! A gyermek kb 3 éves koráig kialakítja az
alapvetõ beszédhangzási rendszerét, ezzel kialakul az anyanyelv alapfoka. A gyermek képes-
sé vált a nyelv használatára, tehát beszél. Megérti a kérdéseket, így a társadalmi kommuni-
káció részévé válhat.

A nyelvhasználat legfelsõ foka, a szépirodalmi nyelv is voltaképpen a gondolatok szavakba
öntése, azonban érzékletesebb, árnyaltabb a mindennapos ábrázolásnál.

A nyelvi relativizmus szerint nyelv és kultúra között kapcsolat áll fenn, a nyelv az egész kultú-
rát magában foglalja. Az uráli-finnugor eredetû magyar nyelv kedveli a szemléletességet (szó-
lások, metaforák), a hangutánzást, hangfestést, a konkrétságot. A magyar kommunikáció
jellegzetessége az egységesség (nem tagolódik jelentõsen különbözõ nyelvjárásokra), az
idézetesség, a változatos hanglejtésformák használata. A Kárpát-medencei interkulturális
viszonyokat tükrözi, hogy a nyelvek között többirányú átvétel történt.

2. Diakrónia és szinkrónia a nyelvben

Az emberiség  3-6 ezer féle anyanyelven beszél, ezekben vannak közös vonások, ezek
összessége az emberi nyelvet alkotja.
A nyelvek eredetét már régóta kutatják, a tudósok, ám csak feltételezésekre hagyatkoz-
hatnak. Lehet hogy egy nyelvből ered az összes többi, ám lehet, hogy több ősnyelvből
származnak. Az egyetlen ősnyelvet feltételező elmélet a monogenézis, a több ősnyelvet
feltételező elmélet a poligenézis.
Bárcy Géza szerint a nyelv: „Az emberi elme legcsodálatosabb alkotása – az emberi
fejlődés legfőbb tényezője, sőt föltétele.”
-Ha tényező: minél fejlettebb a gondolkodás, annál fejlettebb a nyelv.
-Ha feltétel: a haladást segíti elő a nyelv.

Az első írásjelek: 

      képírás (piktogrammok)
fogalomírás (ideogrammok)
ékírás
hieroglifák
szóírás
szótagírás

 Az ábécé kialakulása:

A betűírást valószínűleg egy Szíria és Palesztina területén élő nép találta fel kb.3000 évvel
ezelőtt.
A nyelvészetnek kétféle vizsgálódási módszere, két megközelítési módja lehet: szinkrónia
és diakrónia.  Az elnevezés Ferdinand de Saussure: Bevezetés az általános nyelvészetbe
című munkájából származik.
Ferdinand Soussure a modern nyelvészet megteremtője. Ő különítette el a beszéd és a
nyelv fogalmát. Szerinte a beszéd és a nyelv ugyanannak a dolognak a két oldala. Beszélünk
egymással, de a nyelv szabályai szerint.

Szinkrónia (szinkron/leíró nyelvi vizsgálat): a nyelvi rendszer egyidejű elemeinek egymáshoz
való viszonyát tanulmányozza, a nyelv mai állapotát vizsgálja. Leíró, egyidejű vizsgálat.
Keresztmetszeteket készít.
Diakrónia (diakron/történeti nyelvi vizsgálat): a nyelvi tényeket történeti fejlődésben vizsgálják.
Hosszmetszeteket készít.

A szinkrón, vagy leíró vizsgálat tárgya a nyelv egyidejű állapota, célja pedig annak megállapí-
tása, hogyan működik vagy működött a nyelv az adott időszakban. A diakrón, vagy történeti
vizsgálat tárgya ezzel szemben a nyelv időbeli egymásutánja, célja pedig annak megállapítá-
sa, hogy mi, hogyan és miért változott meg, s mi maradt változatlan az idők folyamán.
A szinkrónia és a diakrónia sajátos viszonyban van egymással. A szinkrón rendszer az egyi-
dejű állapot sohasem statikus, mindig mozgással van tele, s ezek a mozgások a történeti
változások részei, azoknak a pillanatnyi állapotát mutatják, s értelemszerűen azok törvény-
szerűségeinek felelnek meg. A szinkrónia a jelenbe átnyúló diakrónia, amely mindig történeti
alapokon nyugszik. A nyelvtörténet viszont – egymással szorosabb, lazább összefüggésben
volt – múltbéli nyelvi történések, mozgások folyamataként értelmezhető. A nyelvtörténeti lán-
colat utolsó láncszeme a mindenkori jelen, a nyelvtörténetnek változatos és változó, nyitott,
dinamikus szakasza. Vele szemben a folyamat valamennyi többi láncszeme változatos, de
már nem változó, zárt szakasz.

A nyelv élete tükrözi egy nép történetének, az emberi gondolkodás és kommunikáció fejlődé-
sének különböző állapotait, állomásait. Egy nyelvről úgy kapunk hiteles képet, ha figyelembe
vesszük ezeket a változásokat, fejlődési tendenciákat is. „A nyelvi tények időbeli egymásután-
ja a beszélő számára nem létezik: az ő számára csak állapot van. A nyelvésznek, aki ezt az
állapotot meg akarja érteni, szintén meg kell feledkeznie mindenről, ami azt létrehozza, és a
diakróniáról nem szabad tudomást vennie. A beszélők tudatába csak úgy hatolhat be, ha a
múltat figyelmen kívül hagyja.” A fenti idézet a szinkrón, tehát az egyidejű vizsgálati módszert
mutatja be szemléletes hasonlattal. A következő pedig a diakrón vizsgálódást jellemzi: „Ami-
kor a nyelvész a nyelv fejlődését követi, olyan mozgásban lévő figyelőhöz hasonlít, aki a Jura
egyik végétől a másikig megy, hogy a kilátás eltolódásait feljegyezze.” Kétféle nyelvvizsgálati
módszer létezik tehát. Az egyik, amelynek feladata egy bizonyos nyelvállapot leírása, függet-
lenül az előzményektől és a következményektől [egyidejű, szinkrón], és a másik, amely ép-
pen ezeket az előzményeket és következményeket vizsgálja az egymásra következő nyelv-
állapotokban [történeti, diakrón]. A leíró módszer tehát „látképet” készít, a diakrón pedig
összehasonlít, folyamatokat, tendenciákat állapít meg.

Szinkron nyelvi vizsgálat - pl.: nyelvtipológia.
Nyelvtipológia: az emberi nyelv összességét típusok szerint csoportosítják
3 típus létezik:
-Izoláló nyelvek: elkülönítő Pl.: kínai, maláj, indonéz
-Flektáló nyelvek: hajlító Pl.: indoeurópai nyelvcsalád és a sémi nyelvcsalád
-Agglutináló nyelvek: toldalékoló, ragasztó Pl.: magyar, uráli, altáji és sumér nyelvcsalád

Diakron nyelvi vizsgálat – nyelvek eredet szerinti csoportosítása

Feladata:
-eredet és nyelvrokonság vizsgálata
-a nyelv változásainak vizsgálata (hangváltozás, hangtan története, szótövek, toldalékok
 kialakulása, szókincs változás története, nyelvtani szerkezet kialakulása)
-korszakokat állít fel

Meg kell találni az ősnyelvet (alapnyelvet), amelyből kialakulhattak a különböző nyelvek.
Így lehet megállapítani a nyelvek közötti rokonságot.

Európai népek nyelvét 3 csoportba sorolhatjuk:
-Indoeurópai nyelvcsalád
-Uráli nyelvcsalád
-Baszk nyelvcsalád

A kommunikáció szó latin eredetű. A communicare ige  jelentése: közössé tesz, a
communicatio főnév amely közzététel, teljesítés, megadás, illetve a gondolat közlése
a hallgatóval jelentésben használatos.
Maga a kommunikáció tehát tájékoztatást, információk cseréjét jelenti valamilyen erre
szolgáló eszköz segítségével.
Kommunikációnak (közlésfolyamatnak) nevezzük bármely jelrendszernek, elsősorban
a nyelvnek, az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználását. A jó
kommunikációs készség és a helyes, igényes nyelvhasználat a társadalmi érvényesülés
alapja.
Az Idegen szavak és kifejezések szótárában a kommunikáció négy jelentését találjuk:
 * tájékoztatás, (hír)közlés;
 * hírinformációk közlése vagy cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer  
   (nyelv, gesztus stb.) útján;
* ritkán: közlemény;
* régiesen: összeköttetés, közlekedés, érintkezés.

A kommunikáció értelme, használati köre nagyon gyakran leszűkül a nyelvi kommunikáció
fogalmára. Ha csak második jelentését vesszük figyelembe, akkor is világossá válik: a lényeg
az, hogy valamilyen kapcsolatban álló felek egy általuk kialakított jelrendszerrel képesek egy-
mással valamit közölni, s ily módon befolyásolni egymás viselkedését. A jel ebben a folyamat-
ban bármi lehet, ami nemcsak önmagával azonos, hanem még valamire utal.

„Jel az,ami az érzékelésnek önmagát,a léleknek pedig önmagán kívül valami mást tár elébe”
(Augustinus: Vallomások)

Így eredetük alapján megkülönböztetjük a természetes jeleket, (pl. a füst a tűz jeleként), és a
mesterséges jeleket, (pl. a nyelvek, a jelképek). Az, hogy egy-egy jel mire utal, megegyezés
kérdése.
A jelekkel foglalkozó tudományág, a szemiotika fejlődése, kutatási eredményei nagyban elő-
segítették a nyelvi kommunikációs folyamat feltárását, leírását.

A nyelvészetben a kommunikációs folyamat tényezőinek meghatározása Jakobson nevéhez
kötődik. Rendszerében 6 tényezőt különített el: a feladót, a címzettet, az üzenetet, a kódot,
a kontextust és a kontaktust:

1. Közlő vagy feladó (aki beszél).
2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek).
   - A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak.
3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)
4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai, amelye-
    ket a résztvevők kölcsönösen ismernek.
5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a
    közlemény megkapja a maga teljes jelentését.
6. A közvetítő közeg, vagy csatorna - kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze.
   (telefonvonal, internet, levegő stb.).

A feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind
a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud
működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van). A kontak-
tus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák) jelenti, a pszichológiai kapcsolatot felté-
telezi feladó és címzett között. Ezek teszik lehetővé az interakciót.

Jakobson e tényezők mellett a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit is meghatározta. Ezek a
funkciók a beszédben nem választhatók mereven szét, de a megnyilatkozás típusától függően
egyik vagy másik előtérbe kerülhet.

- A referenciális (közlő, tájékoztató) funkció a kontextussal van kapcsolatban. Nyelvi formái
  lehetnek az útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás stb.
- Az emotív (érzelmi) funkció a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit, indulatait, han-
  gulatait fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak lehetnek.
- A konatív (felhívó) funkció a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál. Nyelvi formái
  lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozódás stb.
- A fatikus funkció a kommunikáció létrehozására, fenntartására, meghosszabbítására vonat-
  kozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás, bemutatás stb.
- A metanyelvi funkció a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a kommuni-
  káció.
- A poétikai funkciót az üzenet hordozza, amennyiben a nyelvi megformáltsággal esztétikai
  hatást is érünk el.

A nyelvi kommunikáció Jakobson által leírt folyamata és funkciói a mindennapi használatban
azonban nem választhatók így szét, s nem is működik ez a folyamat mindig ilyen egyértel-
műen. Többször megfigyelhetjük a szélsőséges hiányos kommunikáció eseteit is (pl. a név-
telen levél feladója ismeretlen).

Összefoglalva:

A kommunikáció folyamata alatt a beszélő (feladó) továbbítani akar egy információt (üzenet)
a hallgatónak (címzett). Közöttük létrejön valamilyen kapcsolat, ami befolyásolja az üzenet
megformálását. A szöveg egy bizonyos kontextusban hangzik el. Az üzenet mindkét fél szá-
mára ismert nyelv vagy kód segítségével hangzik el. Az üzenetet mindig valamilyen közegben
továbbítjuk. Ez lehet a levegő is. Előfordulhat, hogy valamilyen mesterséges eszközzel törté-
nik meg az információ csere.

A tömegkommunikáció széles befogadórétegnek szóló, egyirányú és közvetett kommunikáci-
ós forma. A tömegkommunikációs eszközöknek számos funkciójuk van. Elsősorban tájékoz-
tatnak minket, de felhívó szerepük is fontos és ennek következtében nem mentesek az érze-
lemkifejező elemektől sem. Az írásbeli sajtóműfajokban és az igényesebb hangos műsorok-
ban fontos az esztétikai szerepnek való megfelelés is.

6. A magyar nyelvtörténet forrásai: nyelvemlékek

A nyelvtörténeti kutatók számára legfontosabb és legbiztosabb források az írásos nyelv-
emlékek. Ezeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy kézzel írták vagy nyomtatták őket, és
aszerint is, hogy milyen nyelvi anyagot tartalmaznak.

A nyelvemléktípusok:

                   -  szórványemlékek

                   -  glosszák, szójegyzékek, szótárak

                   -  kéziratos szövegemlékek

                   -  nyomtatott szövegemlékek

Szórványemlékek:  idegen nyelven írt források, melyekben magyar szavak csak elszórva
jelennek meg. Ezen szavak többsége valamilyen tulajdonnév (személynév vagy földrajzi név),
amelyet nem tudtak idegen nyelvre lefordítani.

Glosszák: a szövegek megértését segítő lapszéli vagy sorok közé beírt jegyzet, leggyakrab-
ban latin szövegekben fordult elő.

Szójegyzékek: a szótárak helyett használták és fogalomkörök szerint csoportosították őket.
Latin nyelven íródtak és a latin szavak fölé írták a magyar jelentést.

Szövegemlékek: már összefüggő, magyarul írt szövegek. Vannak hosszabbak, rövidebbek,
nyomtatottak, kézzel írottak, egyházi és világi témájúak.

A magyar nyelv nyelvtörténeti korszakai:

Előmagyar kor (ie. 4. évezred - ie. 500) - a magyar nyelv még nem különül el.

Ősmagyar kor (ie. 500 - 896) - nyelvünk önálló fejlődésének nyelvemléktelen korszaka.

Ómagyar kor (896 - 1526) - megjelennek az írott nyelvemlékek

A) Szórványemlékek: idegen nyelvű (latin, görög) szövegbe ágyazott magyar nyelvű elemek
    (földrajzi nevek, családnevek főleg).

Külföldi eredetű:

950-951: Bíborban született Konstantinos bizánci császár A birodalom kormányzásáról  
című könyvében a görög nyelvű szövegben: Álmos, Árpád, Tisza, Maros, Etelköz.

Hazai eredetű:

1000 k.: A veszprémvölgyi apácák adománylevele  (görög nyelvű)

1055: A Tihanyi Apátság alapító levele.( I. András; latin nyelvű szövegben 58 magyar
szó- és szókapcsolat; az első magyar mondat: „Fehervaru rea meneh hodu utu rea” =Fehér-
várra menő hadi útra.)

1208-1235: Váradi Regestrum - váradi székeskáptalan jegyzőkönyve

1200 k.: Anonymus: Gesta Hungarorum - magyar királyok és nemesek származását írja le

B) Szövegemlékek: hosszabb, összefüggő szövegek latin nyelvű kódexekbe ágyazva.

1192-1195: A legelső magyar  nyelvű összefüggő szövegemlékünk a Halotti beszéd és
Könyörgés  32 soros, a latin nyelvű Pray-kódexben maradt fenn. Szerzője ismeretlen.
A beszéd a latin szöveg magyaros  átdolgozása. Az összes finnugor nyelv első szöveg-
emléke.

1200 k.: Königsbergi töredék és szalagjai - nagy terjedelmű volt, de felszabdalták
(a könyv gerincét erősítették vele, a kódex elé tették védőlapnak) - hiányos

1300 k.: Az első magyar nyelvű vers az Ómagyar Mária siralom (egy latin siratóvers
magyar fordítása). Szerzője ismeretlen. Ómagyar nyelven keletkezett. A Leuweni-kódex
134. lapján található; 1922-ben fedezte fel Belgiumban Gragger Róbert.

1315 k.: Gyulafehérvári sorok - rímszerűen összecsengő prédikációvázlat

C) Kódexek: Nagy terjedelmű, kézzel írott könyvek.

1372-1400: A legrégibb magyar nyelvű a Jókai-kódex. Assisi Szent Ferenc életéről szól.

1450 k.: Huszita Biblia (az első magyar Bibliafordítás; Tamás  és Bálint pap munkája; a
Bécsi-, a Müncheni-, és az Apor-kódexben maradt fenn).

1476: Ének Szabács viadaláról - első históriás énekünk. Mátyás dicsőséges haditettéről
szól. Világi témájú nyelvemlék.

1494 e.: Festetics kódex - Kinizsi Pálnénak készült imádságos könyv

1490 k.: Soproni virágének – a magyar nyelvű szerelmi líra első emléke.

1510: Margit-legenda: Margit csodálatos életét beszéli el; Ráskay Lea domonkos-rendi
apáca másolta.

D) Glosszák: lapszéli vagy a sorok közé írt jegyzet.

1410 k.: Marosvásárhelyi glosszák

1490: Szalkai-glosszák - Készítette: Szalkai László

Szójegyzékek: Szótárak helyett használták.

1395 k.: Besztercei szójegyzék

1410 k.: Schlägli-szójegyzék

Középmagyar kor (1526 - 1772) a mohácsi vésztől a hazai felvilágosodás kezdetéig

1527: az első magyar nyomtatvány; Sylvester János: Latin nyelvtan magyar értelmezésekkel

1538-39: Dévai Bíró Mátyás: Magyar Helyesírás

Több bibliafordítás.

1590: az első teljes bibliafordítás - Károli Gáspár: Szent Biblia;  Vizsoly

A magyar költészet gyökerei:Tinódi Lantos Sebestyén, Bornemissza Péter, Balassi Bálint, Heltai Gáspár munkássága.

1610: Szenczi Molnár Albert: Új magyar nyelvtan

Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen munkássága.

1653: Apáczai Csere János: Magyar enciklopédia 

A XVI.sz. közepén találták fel a könyvnyomtatást. Első nyomtatott szövegemlékek:

1533: Komjáti Benedek: Szent Pál leveleinek fordítása ; Nyomtatás helye: - Krakkó

1536: Pesti Gábor: Új Testamentum-fordítása ; Nyomtatás helye: - Bécs

Első hazai nyomdászaink: Hess András- Buda, Abádi Benedek- Sárvár-Újsziget, Heltai Gáspár- Kolozsvár, Hoffgreff György- Kolozsvár, Huszár Gál és fia, Dávid könyvsajtója- vándornyomda

Újmagyar kor (1772 - napjainkig) megjelenik a magyar nyelvtudomány, a nyelv
tudatos ápolása; Kazinczy vezetésével megindul a nyelvújítás mozgalma

1772: Bessenyei György: Ágis tragédiája, Magyarság című röpirata: „Minden nemzet
a maga nyelvén lett naggyá, de idegenén soha sem.”

1825: MTA: Széchenyi István a létrehozója.

1832: az első helyesírási szabályzat megjelenése: A magyar helyesírás és szóragasztás
főbb szabályai (Vörösmarty Mihály munkája).

1844. évi II. törvénycikk: a magyar nyelv államnyelvvé tételéről szól (a latint váltja fel).

1872: megindul a Magyar Nyelvőr című folyóirat.

1905: megindul a Magyar Nyelv című folyóirat.           

10. Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra

Információs társadalom: szociológiai kifejezés az információ egyszerű, gyors és széleskörű terjedése nyomán kialakuló társadalomra.
Az információs társadalom „motorja” a technológia, irányítója azonban az ember. Az állam- polgárok tömegesen kezdenek el új cselekvési és viselkedési mintákat követni, az élet- hosszig tartó tanulás, az iskolázottság, a műveltség, a digitális írástudás iránt felébredt igénnyel. A hálózatba való összekapcsoltság az internet és a mobiltelefon révén ön-és közösségerősítőek, esélyteremtőek, amelyek az információ- és tudásáramlás élénkítésével számos pozitív hatáskövetkezményt eredményeznek.

A modern társadalom két legfontosabb információ közvetítője, a számítógép - /internet/
és a mobiltelefon.

Mobiltelefon:
A beszélgetés bevezető része, az udvariassági formula elmaradhat. A hívó felet nem csak
a számkijelzés, de akár az előre beállított csengőhang alapján is azonosítani lehet. Ha mi
mobilozunk valakinek, a hívott fél személye szintén nyilvánvaló, nem igényel azonosítást.
SMS-t bármikor és bárhonnan írhatunk és olvashatunk. Megőrizhetjük, újraolvashatjuk.
Az SMS-ek sokfélék. Íródhatnak a megszokott helyesírással. A hírek, hivatalos üzenetek
tartoznak ide, és magánüzeneteink közül azok, amelyeket nem közeli ismerőseinknek írunk.
Az SMS-forgalom többségét azonban azok az üzenetek adják, amelyeket családtagoknak,
barátoknak, kedvesünknek küldünk. Ezek az igazi SMS-ek viszont jócskán eltérhetnek a
megszokott írásmódtól.

Számítógép - /internet/:
Új, eddig nem használt technikák, és régebbi technikák együttes alkalmazása. Hatástöbb-
szöröző eszköz. Az emberek közötti élő kapcsolat a gyakori kommunikáció függvénye. Az
emberek az interneten a problémáikra keresnek megoldást.
A neten az elsődleges megjelenési forma a weblap. Mindig célközönségnek szól. A weblap
szövegének szerkesztésekor a lényeget kell megfogalmaznunk egyszerűen, érthetően, figye-
lemfelkeltő módon. Fontos a hitelesség, a bizalomfelkeltés, a kultúrált megjelenés. A jól kivá-
lasztott képeknek bizalomfelkeltő erejük van. A fejlécnek „ütősnek” kell lenni, mert itt dől el,
hogy az adott téma iránt érdeklődő tovább olvassa-e weblapunkat. Az elérhetőséget jól lát-
hatóan, egyértelműen kell feltűntetni a kapcsolatfelvétel megkönnyítése miatt.

kommunikáció az interneten:

e-mail, internetes fórumok, chat, társalgó/csevegő programok

Az új információs csatornákon megjelenő írott szövegek jelentős része  valójában nem az írásbeliség, hanem a szóbeliség birodalmába tartozik. Az e-mail, az SMS, az internetes fórumok, a chat-üzenetek szövegei beszélt szövegek, írott formában. Ezekben nem kell a hagyományos írásbeliségben megszokott módon kifejtett, precízen fogalmazott mondatokat írnunk; lehetünk hétköznapiak, érzelemkifejezésünk pedig közvetlenebb. Sőt: a fölsorolt szövegformákban gyakran tudatosan is jelzik, hogy beszélt nyelvet rögzítenek, azzal, hogy fonetikusan írnak. Ez nem a katasztrofális helyesírás, hanem a címzetthez fűződő bensősé- ges kapcsolat, a bizalom és összetartozás jele.

A számítógépes hálózatok alkalmasak a levelezésre, sőt a beszélgetésre (csevegésre) is. A társalgó vagy csevegő program hasonlít az élőbeszédre: rövid üzeneteket váltunk, amit éppen írunk, megjelenik a beszélgetőpartner képernyőjén: akár egy földrésszel odébb is. Vita- fórumok, beszélgető csoportok alakultak. A csevegő programok is igyekeznek fölszámolni a helyesírást, hiszen a gyorsaság, az esetlegesség, sőt az egyediség a fontos. Mindez természetes is lehet, ameddig két ember magánügye, ám ezek a csevegő programok tágabb közösségekhez is szólnak. A világháló terjeszt nyelvi divatokat. Ezek a nyelvi igénytelen- ségek, következetlen, alkalmi rövidítések pedig már megjelentek az iskolai dolgozatokban, különféle reklámszövegekben, egyes rádió és TV adók nyelvezetében.

Előnyök:
-lehetőség a sűrű kapcsolattartásra
-az e-mail-ek, SMS-ek elmenthetőek, újra megtekinthetőek, kevesebb időt igényel az írás
-könnyebb ismerkedési lehetőség
-a rövidítések, hangulatpótló elemek által a nyelv bővül

Hátrányok:
-túl sok angol kifejezés, melyeknek nincs magyar megfelelője; a használt nemzetközi nyelv alapja az angol
-a nyelv torzul (hüje = viccel); infantilis (köcce = köszi) kifejezések is helyet kapnak
-szavakon belül rövidítéseket használunk, melyek fixálódhatnak (vagyok = vok)
-a kézírás készsége visszafejlődik
-a rövidített fogalmazás miatt a szövegértési képesség csökken
-a szabványos levélforma kihalóban van, a hivatalos levelek formája elvész

Az elektronikus írásbeliség főbb jellemzői:
-tömörítések, rövidítések, szavakon belüli egyszerűsítés, jelhasználat (soxor, 1ház)
-kiejtés utáni írás (LM = elem)
-a szleng szavait használjuk
-helyesírási hibák használatával a nyelv romlik (lehet tudatos használat, de lehet a gyors gépelés miatt is)
-a szakszavak a köznyelvbe kerülnek (számítástechnika)
-a vizuális jelek használata emotív, felhívó funkcióval bír (smiley)
-az elektronikus ügyintézéssel terjednek a rövidítések

11. A hangok találkozásának törvényszerűségei

A beszéd legkisebb eleme a beszédhang. Minden nyelvnek sajátos hangrendszere van, amelyben meghatározott számú hang található. Ezek a hangok egymáshoz kapcsolódva alkotják a szóelemeket és a szavakat. Így a beszédhang is szerves része a kommunikációs folyamatnak.  A beszédhangok képzésében részt vesz: a tüdő a légcső a gégefő a hang- szalagokkal a garatüreg a nyelvcsap az orrüreg és a szájüreg. Ezeket közös néven beszélő szerveknek nevezzük. A két hangszalag különféle helyzetei befolyásolják a hangképzést.

Hangrend: nyelvünknek azt az ősi sajátosságát, hogy a szavakban szabályosan rendeződ- nek hangrendnek nevezzük.

Törvények: egy-egy mondatban (részletesen lejjebb)

Illeszkedés: a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra. Az illeszkedés törvényét az teszi lehetővé, hogy a toldalékok jelentős része többalakú - nincs illeszkedés az egyalakú toldalékoknál. A háromalakú toldalékoknál ajakműködés szerinti illeszkedés van.

Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh. közül, az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette új fonéma keletkezik.

Részleges hasonulás: a két msh közül az egyik képzése közeledik a másikéhoz.
A részleges hasonulás írásban mindig jelöletlen!

Teljes hasonulás: az egymás mellé kerülő msh-k közül az egyik teljesen magához hasonlóvá formálja a másikat.

Összeolvadás: akkor következik be ha két szomszédos msh. ellentétét úgy oldjuk fel,hogy helyettük egy új hosszú hangot ejtünk

Rövidülés: akkor történik, ha egy hosszú és egy rövid msh. kerül egymás mellé, ilyenkor a hosszút röviden ejtjük.

Kiesés: egymást követő három különböző mássalhangzó közül egy kiesik.

Magánhangzótörvények

1. Hangrend
1. Magas hangrendű: csak magas magánhangzókat tartalmaz (pl.: kilenc, este, fehér)
2. Mély hangrendű: csak mély magánhangzókat tartalmaz (pl.: autó, anya, álom, falu)
3. Vegyes hangrendű: mély magánhangzó + i, í, é, e (pl.: fiú, leány, béka) 

2. Illeszkedés: toldalékolás
1. Magas hangrendű szóhoz magas magánhangzó (pl.: levélről, emelnek)
2. Mély hangrendű szóhoz mély magánhangzó (pl.: olvasnak, padról)
3. Vegyes hangrendű szavakhoz

                                                               I.      Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, mély magánhangzósat (pl.: békáról)

                                                            II.      Ha az utolsó szótagban é, i van, általában mély magánhangzósat (pl.: kávéja)

                                                           III.      Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van, akkor magas (pl.: sofőrrel)

                                                           IV.      Ha az utolsó szótagban e van, akkor ingadozó, de általában magas (pl.: fotelbe-fotelba, balettet, parlamentnek) 

4. Az összetett szavaknál az utótag határozza meg (pl.: látképről)

3.   Többalakúság a toldalékoknál

a.       Egyalakú: -ig, -ért, -kor, -ít

b.      Kétalakú: -ban/-ben, -ság/-ség, -ról/-ről, -nak/-nek stb.

c.       Háromalakú: -szor/-szer/-ször, -tok/-tek/-tök, -dos/-des/-dös

 
Mássalhangzótörvények

1. Hasonulás: két egymás mellé kerülő msh közül az egyik más hanggá változik kiejtéskor
1. Részleges hasonulás

                                                               I.      Zöngésség szerinti részleges hasonulás

    (pl.: zöngésedés – vasgolyó, szavakban; zöngétlenedés – dobtam, hívtam)

            Nem hasonul: m, n, ny, l, r, j – nincs zöngétlen párjuk

                                                             II.      Képzés helye szerinti részleges hasonulás: az n kiejtésben m lesz

    (pl.: színpad, különben)

2. Teljes hasonulás

                                                               I.      Hangtani kötöttségű (z + s = község; sz + s = egészség)

                                                             II.      Nyelvtani kötöttségű

1.      Írásban jelölt

a.       Mássalhangzó + -val/-vel; -vá/-vé (pl.: karddal, széppé)

b.      Az, ez + mássalhangzós toldalék (pl.: ettől, azzal, abból)

c.       –s, -sz, -z, -dz végű ige + j-vel kezdődő toldalék (pl.: mossa, rázzuk)

2.      Írásban nem jelölt

a.       –gy, -ty, -ny végű névszók + a birtokos személyjel –j-je (pl.: anyja)

b.      –gy, -ny, -l végű igék + j (pl.: hányja, éljen, hagyja)

2. Összeolvadás: két különböző mássalhangzónak egy harmadik hanggá való átalakulása

pl.: barátság, botja, adja, lásson, tiltsa, nádja, tudsz, kínja, vádja, tudsz, látsz, barátság

3. Rövidülés: egy hosszú és egy rövid mássalhangzó közvetlenül egymás mellett van

pl.: hallgat, jobbra

4. Kiesés: három különböző mássalhangzó közül egy kiesik

pl.: röntgen, ajánlkozik, mindnyájan

A MAGÁN- ÉS MÁSSALHANGZÓK RENDSZERE, A HANGOK TALÁLKOZÁSA ÉS HELYESÍRÁSUK

Beszédhang: konkrét, az adott szövegben hallható nyelvi elem, fizikai, akusztikai jelenség
Fonéma: a nyelv legkisebb eleme, amelynek jelalkotó, jelentésmegkülönböztető szerepe van
Nyelvünknek 39 fonémája van, s ezek jelölésére 40 betűt használunk
Hangképző szervek: tüdő " gégefő " toldalékcső (garat-, orr- és szájüreg)

 MAGÁNHANGZÓK

MÁSSALHANGZÓK

12. Az összetett és a többszörösen összetett mondat

A mondat a beszéd legkisebb egysége, mely értelmes gondolatot fejez ki. A mondatok meg- szerkesztésének a szabályait a nyelvtan, azon belül is a mondattan foglalja össze. Vannak olyan mondatok, amelyek egyetlen szóból vagy szószerkezetből állnak, míg mások több szóból, szószerkezetből vagy tagmondatból épülnek fel. A mondatokból szöveget tudunk alkotni. A mondatot hanglejtésben lezártság és önállóság jellemzi (intonáció).

A mondatot kommunikációs szempontból egyetlen mondategésznek tekintjük. Így az egy- szerű mondat és az összetett mondat is egy-egy mondategész. Az összetett mondat azonban tovább tagolható szerkezetileg önálló mondategységekre, tagmondatokra. Az egyszerű mondat egyetlen mondategész, amely egyetlen mondategységből áll. Az összetett mondatok tagmondatai között szorosabb tartalmi, logikai kapcsolat van, mint a szövegben.

A mondatok csoportosítása:

1. Modalitás szerint:

- kijelentő Pl.: Pista utazik.

- kérdő    a.) eldöntendő Pl.: Fázol? (Igen, Nem)

              b.) kiegészítendő Pl.: Hol laksz?

- felkiáltó (érzéseket közöl) Pl.: Jaj, de fáj!

- felszólító (kérés, parancs) Pl.: Csönd legyen!

- óhajtó (vágy, óhaj megfogalmazása) Pl.: Fagyit ennék!

2. Logikai minősége szerint:

-állító (helyeslés) Pl.: Veled megyek.

-tagadó Pl.: Nem megyek veled.

-tiltó (felszólító tagadó mondat) Pl.: Ne menj sehova!

3. Szerkezet szerint:

a.) egyszerű (alanyi és állítmányi részből áll)

-hiányos (alany vagy állítmány közül az egyik hiányzik)

-teljes mondat

 -   tagolt: -tőmondat (csak alany és állítmány)

              -bővített mondat

 -   tagolatlan (szintagmára nem bontható): érzést kifejező vagy felhívó sze-

     repén kívül közlést nem tartalmaz. Pl.: Hurrá!

 b.) összetett (két vagy több tagmondatból áll)

Az összetett mondat fajtái:

1. Alárendelő összetett mondatok

A tagmondatok nem egyenrangúak, nem 1 szinten helyezkednek el a főmondat egyik

mondatrészét fejti ki a másik, alárendelt mellékmondat. A kiemelt mondatrész helyén

a főmondatban általában utalószó található, amely azonos mondatrészi szerepű a mel-

lékmondattal. Az utalószó távolra mutató névmás. A mellékmondatban kötőszó jelzi a

szoros grammatikai kapcsolódást. A főmondatnak a mellékmondat alárendeltje. A hiány-

zó mondatrészre a főmondatból kérdezhetünk, az utalószó segítségével.

Lehet:   - alanyi
       - állítmányi
       - tárgyi
       - határozói
       - jelzői       attól függően, hogy a mellékmondat a főmondat melyik részét fejezi ki.

2. Mellérendelő összetett mondatok

A tagmondatok egy szinten vannak, egyenrangúak. Nincsenek egymással nyelvtani füg-

gésben, csak tartalmi kapcsolatban vannak.

Kapcsolatos: a második tagmondat továbbfűzi, újabb tartalommal egészíti ki az elsőt;

egymásmellettiséget, egyidejűséget, vagy egymásutániságot fejez ki; fokozás is lehet;

Jele: O--O

Választó: tagmondatai különféle választási lehetőségeket tartalmaznak (vagy, vagy-vagy,

akár-akár); lehet kizáró, vagy megengedő választás; Jele: O~O

Ellentétes: a tagmondatok között ellentét fejeződik ki; az egyszerű vagy szembeállító el-

lentét esetén mindkét tagmondat tartalma igaz, de szemben áll egymással; a kizáró ellen-

tétes mondatnak csak egyik tagmondata igaz, az egyik tagadó a másik állító; Jele: O<->O

Következtető: második tagmondat az elsőből adódó következményt mondja meg (tehát,

ezért); a magyarázó és következtető tagmondatok egymással oksági viszonyban állnak;

ha előbb van az ok, és később az okozat, következtető viszonyról beszélünk; Jele: O->O

Magyarázó: a második tagmondat az elsőben adott tartalom okát, indokát, előzményét 

magyarázza meg (hiszen); ha az okozat megelőzi az okot, amellyel később magyarázunk,

a mondat magyarázó jellegű; Jele: O<-O

Többszörösen összetett mondatokban keveredhet az alá- és mellérendelő viszony.

13. A helyesírás alapelvei

Az írás: az emberi beszéd rögzítése grafikai jelekkel. Az írásjegyeket (jelölő) szokásszerű kapcsolat fűzi egy-egy beszédhanghoz (jelölthöz). A ma egész Európában és a világ nagy részén használt hangjelölő írások őse a föníciai ábécé.

A helyesírás: egy nyelv írásának közmegállapodáson alapuló és közérdekből szabályozott eljárásmódja, illetve az azt tükröző, rögzítő szabályrendszer. A helyesírás körébe tartozik a külön- és egybeírás, a kis és nagy kezdőbetűk, az idegen szavak írásának, az elválasztás, a rövidítések és mozaikszók, valamint az írásjelek kérdése.

Helyesírási alapelveken azokat az eljárásokat értjük, melyek szerint szavainkat és szóalakjainkat leírjuk. Négy alapelvet követ a magyar helyesírás, kiejtés, szóelemzés, hagyomány és az egyszerűsítés elve. A helyesírás iránti igény vagyis igény a következetes mások által is használt írásmódra egyidős az írással. Az ómagyar korban kancelláriai helyesírás volt a jellemző. A középmagyar korban a katolikus és protestáns helyesírásról beszélhetünk. 1832-ben az Akadémia kiadta az első magyar helyesírási szabályzatot (legutóbbi 1984-ben jelent meg - XI.kiadás).

A magyar helyesírás legfontosabb jellemzői: betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröz- tető írásrendszer.

A betűíró rendszer azt jelenti, hogy az írás legkisebb egységei nem szót vagy szótagot rögzítő írásjegyek, hanem a hangoknak megfelelő, fonémákat jelölő betűk.

A hangjelölő terminus nem pontos, a magyar helyesírás ugyanis fonematikus jellegű, azaz a szavak leírásakor a bennük lévő fonémákat, azaz a nyelvi rendszer legkisebb elemeit vesszük alapul.

Az értelemtükröztetés az egész helyesírást átszövő rendszerszerűséget, a szabályok egymással összefüggő rendszerét jelenti. A helyesírás sokat tükröz a magyar nyelv rend-
szeréből. A szóalakban például külön kell feltüntetnünk a szóelemeket – mindegyik a neki
megfelelő fonematikus alakban áll -, a morfémahatáron létrejövő hangmódosulások ellenére.
Ez azt jelenti, hogy a szóalakok leírásakor egy egyszerű morfémaelemzést hajtunk végre.
Továbbá a tulajdonnévi kategóriát a nagybetűs írásmóddal különböztetjük meg a közszavaktól;
a különírás és egybírás szabályait az összetételek és szószerkezetek közötti nyelvtani különbség határozza meg. Mind a fonematikus, mind az értelemtükröztető elvvel szemben a hagyomány meghatározta kivételek sora áll.

Helyesírásunk alapelvei:

1.) Kiejtés szerinti írás

Alapja az egységes irodalmi és köznyelv megléte.
A kiejtés szerinti írásmód nem veszi figyelembe a nyelvjárási kiejtést (kell–kő, négy–nígy), a
beszélt nyelvben megfigyelhető ingadozásokat (szőlő–szöllő), és a nyilvánvaló hibákat (köpeny-köppeny).
A tőszavakat általában a kiejtés szerint írjuk.

2.) A szóelemző írásmód – szóelem tükröztető írásmód

A kiejtés az írástól eltér a mássalhangzók találkozásakor megfigyelhető hangmódosulások
miatt. Biztosítja azt, hogy a toldalékos szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett
szavakban pedig minden tag világosan felismerhető legyen.
A toldalékos és az összetett szavak legnagyobb részében a szóelemeket olyan alakjukban sorakoztatjuk fel, ahogyan külön-külön ejtve hangzanak.

A szóelemző írásmódnak két fajtáját különböztetjük meg:

– A szóelemek mai alakját tükröztető írásmód.

– A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód (fusson, házzal).

3.) A hagyomány szerinti írásmód

Kiejtés rovására. Különösen jelentős a tulajdonnevek helyesírásában vagy az LY használatában.

4.) Egyszerűsítő írásmód

Észszerű egyszerűsítés.
Pl.:– többjegyű mássalhangzók duplázásakor: loccsan,

     – toldalékolás következtében egymás mellé kerülő 3 azonos mássalhangzóknál: tollal.

AZ ÍRÁSJELEK

Az élőbeszéd változatos zenei színezetét, hanglejtését, hangsúlyait, ritmusát, szüneteit próbálják meg visszaadni.

14. A szövegkohézió fajtái, eszközei

A szöveg a nyelv és a beszéd legfelső szintje legnagyobb egysége, nyelvtanilag és   tartal- milag egymással összefüggő (koherens) mondatok sorából álló szerkesztett (strukturális) egész. A szövegek megértése az irodalomelmélet központi problémájának számít, a gondolkodók fő kérdése az, hogy hol és miként képződik a jelentés. A mondatok sorozatát akkor tekinthetjük szövegnek, ha a részek szerves rendszert alkotnak benne, és együtte- sükben megvan a szövegszerűség legnagyobb követelménye: a tartalom egysége, előre- haladás és lezártság.

A mondatok sorának ahhoz, hogy szöveggé váljon, kohézióra van szüksége, a szöveget a mondatok véletlen sorától a szövegösszefüggés különbözteti meg. A kohéziót szemantikai = jelentésbeli és grammatikai = nyelvtani eszközök, kapcsolóelemek biztosítják.

Kohézió: szövegösszetartó erő; az egyes részek, elemek szoros összetartozása, egybe- szövődése
Globális kohézió: a szöveg egészére kiterjedő tartalmi - jelentésbeli kapcsolat, a jelentésbeli összetartó erő; a szövegstilisztika foglalkozik vele
Lineáris kohézió: a szövegben való folyamatos előrehaladás; a szöveggrammatika vizsgálja
Kontextus: szövegösszefüggés; a nyelvi elemeknek értelmet biztosító összefüggéshálózat; mindazon jelek összessége, amelyek valamely szöveg környezetét adják

A kohéziót a kontextus három síkja adja:

1.   nyelvtani (grammatikai)

2.   jelentésbeli (szemantikai)

3.   a nyelven kívüli valósághoz (szituációhoz) kapcsolódó elemek

 
A kohéziónak két fajtája van: 1.a globális, szemantikai kohézió, amely a szöveg egészére vagy nagyobb egységére vonatkozik, és az alkotóelemek tartalmi-logikai és jelentésbeli szerkesztettségét, összefonódását jelenti, valamint 2.a lineáris (egyenes vonalú) vagy
szerkezeti-grammatikai kohézió, amely a kisebb szövegegységek, a szöveg mondatainak egymáshoz kapcsolódását, belső összefüggését biztosítja és az alkotóelemek grammatikai (nyelvtani) megszerkesztettségét jelenti.

A kohézió hatósugara szerint:

·     globális kohézió (makrokohézió)

o  a nagyobb rész, akár a teljes szöveg együvé tartozását teremti meg

o  jelentésbeli kapcsolatok biztosítják

o  egységei: bevezetés, tárgyalás, befejezés

o  témamegjelölés, téma-réma, hely-, tér-, időviszonyok, szereplők, cse-

      lekmény, oksági viszonyok, műfaj, cím, a szöveg stílusa, stilisztikai

      jellemzők (alakzatok, szóképek), szövegfonetikai eszközök (hangma-

      gasság, hangszín, tempó stb.)

o  legjellemzőbb formája az írásműveknek adott cím

§ előreutal a teljes szövegre

§ amikor már elolvastuk a szöveget, segít fölidézni azt

·     lineáris kohézió (mikrokohézió)

o  a kisebb elemek összefüggése, az elemi egységek egymásra követke-

      zése adja

o  a szövegfolytonosságban mutatkozik meg

o  alkotóelemei a grammatikai kapcsolóelemek

o  legnagyobb egysége a bekezdés

o  forikus elemek, hiány, ellipszis, szórend, névmásítás, kötőszók

Mikroszerkezet: a kisebb egységek strukturális elrendeződése; minimális egysége a
mondat; a megszerkesztettség (grammatikailag megformált) és a beszerkesztettség (a
szövegbe illeszkedés) jellemzi; műfajonként különböző lehet (pl.: dráma: jelenet, felvonás; vers: versszak)

Makroszerkezet

Bevezetés:Feladata a kapcsolatteremtés a beszélő és a közönség, ill. a beszéd témája és a közönség között. Tartalmazhatja: a téma megjelölését, a közlés céljának kitűzését, a tárgyalás rövid vázlatát, szerkezeti tagolását.

Tárgyalás: A szerkezet legfontosabb, legterjedelmesebb része. Általában tartalmazza a téma részletes kifejtését és az erre következő bizonyítást.

Befejezés:Tartalma lehet a témáról mondottak összefoglalása; az érzelmi nyomatéko- sítás; esetleges célkitűzések, személyes elemek.

A szöveg minden szintjén hatnak a grammatikai kapcsolóelemek és a jelentésbeliek is. Arányuk és jelentőségük az egyes szinteken azonban nem azonos. A szöveg egy mondatán belül, vagy két egymást követő, egymással összefüggő helyzetben lévő mondat kapcsolatában általában erősebb a grammatikai elemek kapcsoló szerepe, a szöveg egészében és nagyobb egységeiben vagy ezek között megnő a jelentésbeli összetartó erők súlya.

JELENTÉSBELI KAPCSOLÓELEMEK
Azonosság: ugyanazokra a valóságelemekre vonatkozó nyelvi jelek; a szöveg egy megha- tározható dologról szól, amelyet sokféle nyelvi formában tár elénk; az azonosságot nem mindig ugyanazzal a szóval jelöljük

Az ismétlődés formái

·     ismétlés

·     az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét

·     rokonértelműség

·     felsorolás

·     feloszlás

·     nemfogalom – fajfogalom (pl.: az élőlény nemfogalma az embernek, ebben az esetben az ember fajfogalom; ám az ember is nemfogalma a férfinak, ebben az esetben a férfi fajfogalom)

·     logikai-tartalmi elrendeződés: rész-egész,alá- és fölérendeltség, ok-okozat, általános-konkrét, figyelem felkeltése-oldása

NYELVTANI KAPCSOLÓELEMEK
névelő
utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel

-a szövegbeli utalás fő fajtái:

  visszautalás (anafora) – már említettre, ismertre való utalás; idézetek beszédhelyzetre való utalás (deixis) – rámutatás, kiutalás a szövegből

  előreutalás (katafora) – még nem említettre, ismeretlenre, várt dologra való utalás, tartalomvárás; az érdeklődés felkeltése az első sorban, v. a címben

      hiányosság
kötőszó
egyeztetés
szórend

új közléselem-ismert rész = téma-réma; topik-komment / arányukat a kommunikáció tényezői és funkciói szabják meg

15. A munka világában használatos szövegtípusok

A szövegek típusokba sorolásának sokféle szempontja lehet, még nincs olyan tipológia,
amely maradéktalanul meg tudná oldani az egyértelmű osztályozást. A munka világában használatos hivatalos stílus a közélet érintkezési formáiban jelentkezik: a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények és mindenfajta hivatalos érintkezéshez szükséges írásbeli megnyilvánulás nyelvi megformálásában.

Szóhasználat jellemzői:
- sajátos műszók és hivatali kifejezések
- idegen nyelvek hatása a szavak összefűzésében
- elavult formákhoz, fordulatokhoz való ragaszkodás

Mondatszerkesztés jellemzői:
- bonyolultság, mely nehezíti a megértést
- pontos, tömör
- nagyfokú tartalmi és formai tagoltság

A munkánk során használt szövegtípusok:

Névjegy
Napjainkban ismét fénykorát éli a névjegy használata. Meghatározott munka-körben, hely-
zetekben ma már elengedhetetlen, hogy a bemutatkozáskor partnerünkkel névjegyet cserél-
jünk. Fontos hogy névjegyünkön az adatok jól olvashatóak legyenek. A névjegyen klasszikus
elrendezésben a név mindig középre kerül, a cím pedig a jobb vagy jobb és baloldalon alulra.

Típusai: magáncélú, hivatalos, kombinált, diplomáciai.

o    magáncélú

-     van, hogy csak a teljes név szerepel rajta

-     kiegészítheti a végzettség, a lakcím, a telefon és az e-mail cím is

o    hivatalos

-     teljes név, rang, beosztás, mely a név alatt áll

-     ezenkívül szerepelhet a munkahely, az iskola megnevezése is

-     az intézmény pontos nevét, címét, telefon-, faxszámát is feltüntetjük

-     gyakran rajta van az intézmény emblémája, logója is

o    kombinált (magáncélú és hivatalos)

-     egyéni adatok (lakcím, telefon) mellett hivatalos adatokat is tartalmaz

o    diplomáciai

-     csak a név szerepel

-     a házastársaknak közös névjegyük van

a névjegy:-anyaga általában fehér, vagy pasztell színű, jó minőségű kartonlap

               -külsejét mindig a jó ízlés szabályai határozzák meg

               -idegen nyelvű névjegynél célszerű a kártya egyik oldalát magyarul, a másik ol-

                dalát az idegen nyelven nyomtatni

Önéletrajz

Önéletrajzot általában iskolai felvételik, új munkahely megpályázása, valamilyen pályázati
anyag mellékleteként készítünk. Az önéletrajz személyünk, iskolai végzettségünk, tanulmá-
nyaink, szakismeretünk, munkásságunk, munkahelyeink, érdeklődési körünk bemutatása.
Egy önéletrajz sokat elárul írójáról, nyelvi, helyesírási képességéről, sőt igényességéről, rend-
szeretetéről is tanúskodik. Az önéletrajz leggyakrabban alkalmazott típusai: az általános és
a szakmai önéletrajz. Mindkettő íródhat hagyományos, illetve amerikai formában.

Hagyományos önéletrajz

o    összefüggő mondatokban tudósít

o    tartalmi vázlata

o    személyi adatok (születési hely, idő, család adatai)

o    iskolák adatai (iskolák neve, időtartama, szaktárgyak iránti vonzalom,
elért eredmények)

o    elért szakképzettségek (hol, mit, mikor)

o    munkahelyek, beosztások, eredmények, kitüntetések

o    nyelvismeret (nyelv megnevezése, nyelvismeret szintje, elért hivatalos minősítés)

o    szakmai munkásság (elért eredmények, tanulmányutak)

o    szabadidős, egyéb társadalmi tevékenység, érdeklődés

o    cél kiemelése (miért készült az életrajz, a hivatásválasztást, a pályázást indokoló tényezők)

Amerikai típusú önéletrajz

o    rövidség, áttekinthetőség, tagolt, vázlatszerű elrendezés

o    nincsenek összefüggő, egymásra épülő mondatok

o    fő célja: az adatok tényszerű, rövid közlése

o    fehér, A/4-es lapra illik írni

o    kézzel vagy géppel írt

o    személyesen is alá kell írni

o    keltezés

o    ha csak két oldalra fér el, akkor a második oldalt külön lapra kell írni, a lapokat meg kell számozni és összefűzni őket

o részei:  fejléc : lap elején jobb oldalt; életrajzíró neve, lakcíme, telefonszáma e-mail címe

            cím : önéletrajz mint cím középre

cél - tanulmányok - szakismeret, gyakorlatok, képzettségek, eddigi munka-
helyek - nyelvismeret, tisztségek - referenciaszemélyek - személyes rész zárja (név, születési idő, hely; család legszükségesebb adatainak bemutatása)

Hivatalos levél

Levélnek azokat az írásos üzeneteket nevezzük, amelyek valamilyen közvetítő útján jutnak el
a címzetthez. A 20. században elkülönült egymástól a magánlevél és a hivatalos levél. A hiva-
talos levelekre külön tartalmi és formai szabályok vonatkoznak.

·     első kellék: megszólítás

·     formája függ a címzetthez fűződő viszonyunktól, a levél jellegétől

·     második pont: téma

·     befejezés: a lényeges közlések újbóli megismételése

·     végén: elköszönés – búcsúzás + jókívánságok

·     mindig alá kell írni, az aláírás saját kezű legyen

·     keltezés

·     leggyakoribb hivatalos levéltípusok:

o    kérvény

o    bejelentés

o    panaszos levél

o    fellebbezés

o    pályázati levél

Kérvény

A kérvény valamilyen hivatalos kérés, írásban történő megfogalmazása. Kérésünk akkor lesz
jó, ha ügyelünk a kérvény általános szabályaira, s kívánságunkat ügyesen indokoljuk, megfe-
lelő érvekkel támasztjuk alá. A kérvénynek mint hivatalos levélnek formai követelményei is
vannak.

Bejelentés

Egy hivatalos szervnek, vagy egyéb intézménynek a tudtára kívánjuk hozni valamilyen, a sze-
mélyünket érintő változást, módosítást. Lehet önkéntes a bejelentést, de gyakran kötelező.
A sűrűn előforduló és kötelező bejelentések megírására ma már nyomtatványokat alkalmaz- nak. A bejelentés egyik sajátos formája a panaszos levél, és a fellebbezés.

Pályázati levél

Pályázatot akkor készítünk, ha valamilyen állás, ösztöndíj elnyerésére törekszünk. Gyakori,
hogy a pályázathoz külön űrlapot kell kitöltenünk. Ilyenkor az ott feltett kérdésekre kell ész-
szerűen, lényegre törően válaszolni. Akár álláshirdetésre, akár más jellegű pályázatra jelent-
kezünk, mindig célszerű egy levelet is mellékelnünk.

16. A retorika - alkalmazási területei

A hagyományos értelemben vett retorika a szónoklattan megfelelője, a meggyőzés,
rábeszélés mestersége vagy művészete, az elsősorban politikai és jogi közszereplés díszes külsőségek között megnyilvánuló nyelvi formája. A nyilvános beszéd tudománya.

Célja a meggyőzés, a rábeszélés, a hallgatóság (jóindulatának) megnyerése, a bírák
(akaratának) befolyásolása, a hatalom megszerzése és megtartása.

Arisztotelész három alkalmazási területet különböztetett meg: politikai beszéd, bíróság
előtti beszéd és alkalmi beszéd.

Arisztotelész a retorikára vonatkozóan a mesterség és művészet megjelölés mellett a
képesség-mivoltot is hangsúlyozza; a retorikát objektív tudománynak tekinti, amely a
logikával együtt egységes rendszert alkot. A retorika feladatára Arisztotelész úgy tekint, mint amelynek minden helyzetben meg kell megtalálni “a meggyőzés rendelkezésre álló  eszközeit”. A meggyőzés alapformájának leírásakor Arisztotelész a “szónok” és a “hallgató” kifejezéseket használja.

Adott korok retorikai áttekintése:

Ókori retorika

Első művelője a sziciliai EMPEDOKLÉSZ volt. Innen került át Athénba. A retorika, mint
ékesszólástan a görög demokrácia szülötte. Tanítói a szofisták. A legfontosabb szofista
tanító GORGIASZ, akinél a tartalom alárendelődik a formának, a gondolat a kifejezésnek.
Felhívja a figyelmet a találékonyságra. DÉMOSZTHENÉSZ esetében a stílust mindig a
gondolat határozta meg. PLATON szerint a retorika célja a közjó szolgálata.
ARISZTOTELÉSZ  célja mindig a meggyőzés, melyhez érveket kell felhasználni.
A római retorika mesterei olyan szabályokat, törvényszerűségeket fogalmaztak meg, ame- lyeket felhasználva a beszélő a hallgatóság akaratát, támogatását megnyerheti, és az általa kívánatosnak tartott cselekvésre késztetheti. CATO stílusára a magvas egyszerűség volt
jellemző. CICERO a görög szabályokhoz alkalmazkodik: arányosan tagolt, kiegyensúlyozott,
ritmikusan végződő körmondataival. TACITUS homályos stílusáról vált nevezetessé.
SENECA a nyugtalan, kiélezett, patetikus irányvonalat képviselte. Bevezette a rövid mondatos előadást. QUINTILIANUSZ szerint a jó szónok jó ember, a retorika pedig az a tudomány, ami megtanít jól beszélni.

Retorika a középkorban és az újkorban

A középkori retorika csaknem kizárólag egyházi retorika volt. A papok és szónokló szerzete-
sek jól ismerték az antik retorikusok műveit, s tudásukat az egyház szolgálatába állították. Az egyetemeken a hét szabad művészet egyike éppen a retorika volt, jelezve, hogy nem veszett el, csak más szerepet töltött be.

A középkori retorika történetének három virágkora van: a 4-5. század, a 12-14. század és a
reformáció időszaka. Nagy változást hozott a reformáció, a 16. század a hitviták kora volt.

Az első modern demokráciák létrejöttével a retorika ismét fontos szerepet tölt be a mindenna-
pi életben.

XX.század

J. A. RICHARDS (1893-1979): a jelentéssel foglalkozott. Elméletének alapeleme a szöveg-
összefüggés, mely szerint a bennünket ért hatásokra való reagálásunkat determinálják múlt- beli tapasztalataink. A háromszög elmélet megalkotója.

R. JAKOBSON (1896-1982): a poétikai funkciót vizsgálja, leírja a nyelvi kommunikáció össze-
tevőit: feladó – kódolt üzenet – kapcsolat a címzettel – címzett – dekódolás.

A. K. BURKE újítása az okok kutatása.

J. L. AUSTIN a beszéd-tett, beszéd-aktus elmélet megalkotója. Három beszédaktust külön-
böztet meg: lokúcióst: valaminek a kimondása; illokúcióst: meghatározott céllal történő közlés; perlokúcióst: ha meggyőzünk valakit. Szerinte a jelentést meghatározza a szöveg- környezet.

ST. TOULMIN az érvelést tekinti a retorika legfőbb elemének.

C. H. PERELMAN a formális logikát bírálja. Szerinte a gyakorlati érvelés alkalmas gondolatok közlésére és terjesztésére, ezért ez a megismerés eszköze. A 20. század legismertebb rétora, de Arisztotelész gondolatait viszi tovább.

HITLER (és Mussolini) érzelmi közösséget vállalt a tömegekkel, szerinte az élőszó hatáso-
sabb a tömegek megnyerésére, mint az írott. Profi módon használja a manipulációt. A töme-
get irányítani lehet, ha eléggé fanatizált. Beszédei az indulati fűtöttségük miatt hatásosak.

A retorika ma

A köztudatban a retorika az ékesszólás és beszédtechnika, az előadástechnika, a "színészi
előadásmód" tanaként él, számos egyetemen a retorika tantárgyon ma is elsősorban az ékesszólás (szónoki stílus) eszközeinek bemutatását és az előadástechnika, a beszéd- technika gyakoroltatását értik.

A retorikának, mint alkalmazott tudománynak a fogalomköre mára már kitágult. Ma már nem csak a nagy nyilvánosság és vegyes összetételű hallgatóság előtt elhangzó beszéd minősül nyilvános beszédnek. Ide tartozik az egyetemi előadó, az iskolai pedagógus, sőt a menedzser, az üzletkötő beszéde is. Ez azt jelenti, hogy mint alkalmazott tudománynak körébe tartozik mindazon ismeretek felderítése és megtanultatása, elsajátíttatása és begya- koroltatása, végül pedig alkalmazása, amelyek mindennemű nyilvános beszédben a gondolat, az információ átadását, a partner meggyőzésének célját szolgálják. Napjaink gyakorlatának és elvárásainak megfelelően a közéleti beszédnek, a nyilvános megszólalásnak, a köznek szóló és közérdekű beszédnek a tudománya. Ennek értelmében a retorika a megismerést szolgáló alkalmazott tudomány. A rendszeres gondolkodás és önkifejezés eszköze, a kulturált érvelés, vitatkozás tudománya. Szereplője minden nyilvánosan megszólaló ember.

Társtudománya a szövegtannak, amely a sikeres közlés, a meggyőző beszéd szempontjai
alapján tekinti át a szöveg (beszéd) létrehozását. A klasszikus retorikai elmélet meghatároz-
ta a retorika alapelveit, szabályait, eszközeit, amelyek alkalmazhatók a mindennapi kommu-
nikációs folyamatokban is, kiegészülve a modern nyelvészeti, kommunikációelméleti, szociál-
pszichológiai stb. ismeretekkel.

A retorika műfajait és beszédhelyzeteit, kommunikációs szituációit megváltoztatta a rádió és
a televízió is, és az utóbbi időben az e-mail és az internet is: a közvetlen kommunikáció helyébe a közvetett vagy áttételes kommunikáció lépett.

A rádió és a tévé számos, korábban írásos műfajt is retorizálva szólaltat meg, tehát kibővültek
a retorikai (szóbeli) közlés műfajai is.

Retorika a reklámokban:
Mára a  tömegközpontú meggyőzés technikája vált fontossá a reklámiparban. A retorikai esz-
közök alkalmazása a reklám fajtájától függ.

A klasszikus retorikáról:

A szónok fő feladatai

·     a feltalálás, azaz felkészülés, feltárás, (inventio)

·     az elrendezés (dispositio)

·     a megfogalmazás, a stílus (elocutio)

·     az előadás (pronuntiatio)

·     a kívülről való megtanulás (memoria)

A szónoki beszéd megformált, szabályosan építkező szöveg. A hagyományok alapján hét szerkezeti egységét különíthetjük el:

A klasszikus beszéd részei

·     bevezetés (principium vagy exordium)

·     elbeszélés (narratio)

·     kitérés (egressus) nem mindig része a beszédnek, bárhol elhelyezkedhet

·     témafelvetés (propositio)

·     argumentatio vagy argumentáció (érvelés)

·     bizonyítás (confirmatio)

·     cáfolás (refutatio)

·     befejezés (peroratio, epilogus)

17. Az érvelő szöveg

A vita legfontosabb eleme az érvelés, minden gyakorlott érvelőnek kell, hogy legyen saját
érvelési technikája, sőt kell, hogy legyenek érvelési technikái.
A retorikus szöveg célja a hatáskeltés, meggyőzés, ehhez érveket használunk.

Érv: olyan megállapítás, vagy körülmény, amely véleményünk igazságát kívánja bizonyítani.

Az érvelés három legfőbb módja (legtöbbször ezek keveredése érvényesül):

• logosz: az észre, logikára ható (kicsit száraz, erőszakos mód)

• ethosz: erkölcsi érzékekre ható, becsület, tisztesség, kötelesség   

• pátosz: érzelmekre ható (a leghatásosabb)

A haragvó Akhilleusz harcra buzdításánál három beszéd hangzik el, Odüsszeuszé, Phoinixé
és Aiaszé. Mindhárom beszéd a klasszikus retorika később kialalult kánonjának egy-egy kép-
viselője: a logikai érvelésű a logosz, az etikai érvelésre támaszkodó az ethosz, az érzelmekre
ható, s egyben a leghatásosabb a pathosz.

Az érvelő típusú szöveg alapját - akár szóban, akár írásban közöljük - a klasszikus retorikából
ismert szónoki beszéd szerkezete adja.
Az érvelő szöveg bevezetésre, elbeszélésre, részletezésre, bizonyításra, cáfolásra és befeje-
zésre bontható.

Bevezetés - érzelmekre hat

-Jóindulat megnyerése (megszólítjuk a hallgatóságot, magasztolás)

-Figyelemfelkeltés! (téma újdonsága, újszerűsége, téma fontossága, újszerű megközelítés)

-Téma megjelölése, megértés előkészítése (fontosabb helyszínek, alakok, elemzési pontok)

-Kifejtés menetének vázlata

-Források

Elbeszélés

-Az évelés vagy a beszéd fő gondolatának rövid ismertetése (röviden, tömören kifejti a tétel-
mondatot, az érvelés magja)

-Erre épülnek a további beszédrészek

Részletezés

-Tételmondat részletezése, példákkal való alátámasztása, kifejtése

-Lehet kitérőt tenni (történet, személyes élmény)

Bizonyítás - a legfontosabb rész

-Érvek kifejtése, tételmondat érvekkel való alátámasztása

-Álláspontunk igazságának bizonyítása (jelekből, tényekből, példákból alkotunk érveket, kö-  vetkeztetéseket fogalmazunk meg)

Cáfolás

-Az ellentétes tábor érveit is meg kell cáfolni

Befejezés - az értelmezésben segít

-Érzelmekkel hatni az olvasóra, hallgatóra

-Kapcsolódjon az érvelés többi részéhez

-Megismételheti, összegezheti az eddig elmondott gondolatokat

-Kiegészítheti egy jövőre utaló kitekintés

-Utolsó, leghatásosabb érv bevetése

-Olvasók ismételt megszólítása, kérdés feltevése

Az érvelés legfontosabb része a bizonyítás

-     összefüggést keres és mutat ki a bizonyítandó állítás és egy másik állítás között

-     valamely állítás igazságát más, már bizonyított tétel igazságából levezetjük

-     kifejtjük saját álláspontunkat, véleményünket, s ezeket érvekkel támasztjuk alá

A bizonyító érv három elemből áll

o    tétel - olyan megállapítás, amely valamilyen következtetést fogalmaz meg

o    bizonyíték - a tétel előzményét, magyarázatát tartalmazza

o    a tétel és a bizonyíték összekapcsolása

Az érvelés módszerei:

o    indukció

-     az egyestől jutunk el az általánosig

-     amikor tényekből és a bizonyítékokból vonunk le általános következtetést

o    dedukció (szillogizmus, entüméma)

-     az általánostól haladunk az egyes felé

-     amikor először megfogalmazunk egy általános tételt (premissza), s ebből

      következtetért vonunk le az egyedi esetre vonatkozóan (konklúzió)

-     klasszikus formája a szillogizmus

      premissza + konklúzió = argumentáció (érvelés)

            Pl.: Minden ember halandó. Szókratész ember. " Tehát Szókratész halandó.

Cáfolat: ellenvetés, tulajdonképpen kritika

      Soha ne támadjuk az ellenfél személyét, mindig csak érveivel vitatkozzunk!

      Lehetőségei:

-     kisebbítés („Nem olyan komoly a dolog, mint ahogy azt…”)

-     kételkedés („Nekem más adatok állnak a rendelkezésemre…”)

-     tagadás („Bizonyára téved…”)

-     viszontelvetés, visszafordítás („Az kiabál, akinek a háza ég…”)

-     rámutatás („Azt mondotta, pedig…”)

-     gúny, élc, elmésség

Az érvek fajtái:

1. A definícióból eredõ érvek:

A definició fogalommeghatározást jelent. Ekkor a dolgot egy tágabb fogalmi körbe helyezzük
(genus) a sajátos jegyeinek (species) megjelölésével (jellemző tulajdonságok, összetevői, ré-
szei, hasonlítjuk valamihez, szembeállítjuk valamivel, példákat sorolunk, mire használják,mire
jó). A definíció sajátos módja a képi definíció, amikor is a dolgot egy metaforában megfogal-
mazott közös tulajdonság, analógia alapján egy másik dologgal azonosítunk.
A definíció a dolog eszményi, tökéletes jelentését adja meg. Vagy azt bizonyítjuk a definíció-
val való összevetés eszközét alkalmazva, hogy a bizonyításra vagy cáfolatra felvett beszéd-
tárgyunk megfelel a definícióban közölt elvárásnak, vagy eltér attól.

2. Az okokból eredõ érvek:

Ilyenkor azt taglaljuk, hogy mibõl ered a dolog (indító ok), vagy azt, hogy milyen következmé-
nyeket eredményez (vég ok), vagy mindkettõt. Így okozati láncot is alkothatunk.

3. A körülményekbõl eredõ érvek:

Ez az ok – okozatiság - kauzalitás - egyik sajátos fajtája. Ilyenkor a körülményekbõl, a min-
ket közvetlenül körülvevõ valóság elemeibõl fakadó következmények kényszerítõ erejére hi-
vatkozunk az érvelésben.

4. Az analógián alapuló érvelés

    a) Az összehasonlítás - párhuzamot vonunk a két dolog között (képi definíció)

    b) Két lehetõséget hasonlítunk össze: egy nehezebben vagy körülményesebben meg-                 valósíthatót és egy egyszerûbben megvalósíthatót. Hogyha a nehezebbet képes valaki           elvégezni, akkor a könnyebbet is.

    c) Példázattal

18. Állandó szóapcsolatok és mondatszerkezetek

A nyelv szókészletébe nemcsak szavak tartoznak, hanem a szónál nagyobb, kötött formák is. Ezeknek sokféle elnevezése van: szóértékű nyelvi elemek, kötött szókapcsolatok, állandósult szókapcsolatok, frazeológiai egységek, frazémák. A szóértékű nyelvi elemek elnevezésen a szólások egy csoportját értjük, ami egy szóval is helyettesíthető (pl.: csütörtököt mondott, vagyis  tönkrement). Tehát jobb elnevezés az állandósult szókapcsolatok kifejezés.

Az ezzel foglalkozó tudományág neve a proverbiumkutatás.

Az állandósult szókapcsolatok legfőbb jellemzője az alaki és jelentésbeli összeforrottság. Jelentésük nem szószerinti, hanem átvitt. Kialakulásuk a gyakori együtthasználatnak köszönhető.

Az állandósult szókapcsolatoknál öt főbb típust különböztetünk meg: szokványos kifejezés- módok, szólások, szóláshasonlatok, közmondások, szállóigék.

 1. Szokványos kifejezésmódok, eredeti jelentésükben használt szókapcsolatok:

    - társalgási fordulatok (Pl.: Hogy vagy?; Mi újság?

    - népmesei fordulatok (Pl.: Egyszer volt, hol nem volt...)

    - körülírások (Pl.: Számolja a napokat.)

    - kötött szókapcsolatok (Pl.: Tótágast áll.)

    - közhelyek (Pl.: nem ragoznám tovább)

    - képszerű kifejezések (Pl.: gurul a nevetéstől)

    - szakkifejezések (Pl.: legkisebb közös többszörös)

 2. Szólások: olyan több szóból álló szókapcsolatok, amelyeknek jelentése más, mint az alkotó szavak jelentése. Lehet igés szerkezetű (elveti a sulykot) és párhuzamos
szerkezetű (se füle, se farka).

 3. Szóláshasonlatok: külön csoportot alkotnak, mert alakilag egy főmondatból és egy hiányos szerkezetű mellékmondatból állnak. A szóláshasonlat első fele tartalmazza a hasonlítót, a mellékmondat a hasonlítást. A mint és az akár kötőszó figyelmeztet a szóláshasonlatokra. (Pl.: Reszket mint a nyárfalevél.)

  4. Közmondások: valamilyen általános érvényű megfigyelést, életigazságot, tapasztalatot           tartalmazó mondatok. A közmondás annyiban több a szólásnál, hogy nemcsak egy               fogalom helyettesítője, hanem ítéletet is tartalmaz. (Pl.: Aki mer, az nyer.)

  5. Szállóige: nagyobb körben használt kijelentés, amelynek szerzőjét rendszerint ismerjük,        irodalmi eredete is kimutatható. (Pl.: Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés)

Mindegyik szóértékü szókapcsolatra jellemző, hogy szemléletesebbé teszik a mondanivalót, színesítik, gazdagítják a stílust.

A nyelvben ennél jóval több, alaki és jelentésbeli összeforrottságot mutató szerkezet van.

Ezek közül néhány:

A köszönésformák állandó szerkezetek. Pl.: Adj' Isten jó napot.
A szitkozódások, káromkodások, átkozódások ugyancsak szilárd kövületűek a nyelvben.
A babonák, ráolvasások szövege a népéletben azért állandó, mert egyébként nem hatnának.
A modern jelenségek közül az állandósult szókapcsolatok közé kell sorolnunk:
- a közéleti, politikai jelszót
  (Pl.: Nem kell a sóder, nem kell a duma, saját medrében folyjék a Duna!)
- a különféle feliratokat (Itt nyugszom én, olvasod te, olvasnám én, nyugodnál te.)
- a spontán, de szövegeikben igencsak hasonló firkálásokat, graffitiket (Itt jártam...).

Az állandósult szókapcsolatoknak nagy a stiláris erejük, hiszen mennyivel szebb azt mondani, hogy 'Leesett a húszfilléres?', mint azt, hogy 'Felfogtad?'.

Gyakran fedezhetünk fel változtatásokat a szólások, közmondások használatában, de tréfás, humoros célból is lehet állandósult szókapcsolatokat eltorzítani.
Pl.: Ép testben ép, hogy élek. A kocka meg van vetve.

Az állandósult szókapcsolatok a nyelvi humornak ezt a fajtáját elviselik, a tudatlan, rossz
használat viszont értelmetlenséget eredményez.

19. A hangalak és jelentés viszonya

A szó beszédünk és írásunk legkisebb értelmes része. Hangokból és betűkből épül fel, és toldalék segítségével mondatokat alkot.

A szónak két eleme van:
- hangalak
- jelentés

Hangalak: az a betűsor  vagy hangsor, amit kiejtünk, hallunk és leírunk.

Jelentés: Az a dolog vagy tárgy, amire gondolunk a hangalak megjelenésekor.

A nyelvi jeleket hangsor segítségével jelenítjük meg. A hangalak és a jelentés kapcsolata:
a legtöbb szóban hagyományon, vagy megszokáson alapul.

Ha a hangalak és a jelentés között valódi kapcsolat van (vagyis a hangalakból lehet következ- tetni a jelentésre), akkor ezeket a szavakat motivált szavaknak nevezzük:

               1. hangutánzó szavak: brummog, csiripel, krákog, zümmög

               2. hangulatfestő szavak: cammog, bandukol, pipogya

               3. magas-mély hangrendű alakpárok: itt-ott, gyűr-gyúr, ez-az, tömpe-tompa

A hangutánzó és hangulatfestő szavak esetében a hangalak már előre jelzi az adott dolgok,
jelenségek hangját. Lehet: mozzanatos, huzamos, hangfestő.

Ha a hangalak és a jelentés között nincs kapcsolat, akkor ezeket a szavakat motiválatlan
szavaknak nevezzük.

Eredetük szerint vannak még: összetett és képzett szavak.

A hangalak és jelentés összefüggései szerinti csoportosítás:

- egyjelentésű szavak – a hangsor csak egyetlen jelentést idéz fel(általában összetett szavak)

- többjelentésű szavak (poliszémia) – egy hangsorhoz több összefüggő, egymásból levezethe-
tő jelentés kapcsolódik (egy eredeti, alapjelentés mellé később kialakul másodlagos, harmad- lagos jelentés), pl. csiga, levél, körte, kormány, toll

- azonosalakúság (homonímia) – a hangalak azonos, de a jelentések között nincs semmiféle
kapcsolat vagy összefüggés, véletlen egybeesés eredményei az azonos alakú szavak  (gyakran más szófajúak is), pl. fog, sírok, török, nyúl, verem, sír, vár, ég

- rokonértelműség (szinonímia) – hangalakjuk különböző, a jelentésük azonban hasonló, pl. kutya – eb, bicikli – kerékpár, fut – rohan – szalad, nevet – mosolyog – kacag

- hasonló alakú szavak (paroníma) – hasonló hangsorhoz eltérő jelentés társul (ügyelni kell a
helyes szóhasználatukra!), pl. egyelőre – egyenlőre, helység – helyiség, szível – szívlel,
gondtalan – gondatlan, íztelen – ízetlen (Egyelőre még nem megyünk el. – Egyenlőre vágta
szét a kenyeret., Ennek a helységnek a neve Hollókő. – A lakásunkban öt helyiség van.)

- ellentétes jelentésű szavak (antonímák) -  (pl.: érdekes – unalmas)

A szójelentés változása:

– bővülés: az adott hangalakhoz újabb jelentés kapcsolódik (pl. nyomtat, ír)
– szűkülés: egy szójelentés bővülése a másik szűküléséhez vezethet (pl. tájszavak eltűnése)
– rendszeren belül: egyik elem → a másikra is hat (pl. hölgy – menyét)

20. Stílusalakzatok és a képszerűség stíluseszközei

Mind a köznyelvben, mind az irodalmi alkotásokban a szemléletesség és a hatásosság
gyakori eszköze a képszerűség, a képi ábrázolás. A képek csak a szövegkörnyezetben
értelmezhetők képnek, és a képi ábrázolás e kettős szerepében rejlik stílushatásuk. A képek egyrészt a dolgokat magyarázzák, megvilágítják, szemléltetik, tehát a megértést segítik. A képi ábrázolás érzékletessége megsokszorozza a gondolatsor erejét. Az ember mindig is törekedett arra, hogy gondolatait minél érzékletesebb képekben fejezze ki. A képek három elemből tevődnek össze: az azonosítottból, az azonosítóból és az azonosítást jelző tulajdon- ságból. A képi ábrázolás ereje attól is függ, mennyire eredeti a kép, mennyire szokatlan az azonosított és az azonosító összekapcsolása.

Stílus: A nyelv adta lehetőségek sajátos felhasználási módja. A közlés gazdagítása többlet- tartalommal.

Szépirodalmi stílus: Alapja a köznyelv, de a szépirodalmi stílus minden más nyelvhasználati módtól eltér. A művész bizonyos pontokon tudatosan eltér a köznyelvi beszéd megszokott szabályaitól. Két alapvető törekvés jellemzi: a képszerűség és a feszültségkeltés, -oldás = hatásosság eszközei.  

Stílusalakzat: A nyelvben érvényesülő átalakítás, változtatás folytán kialakuló, a nyelvi nor- mától eltérő jelenség. A XIX. sz.-ig a nyelvi rendszer belső összefüggései, normái elleni vét-
ségnek tekintették az alakzatokat, a barbarizmusokat, a kétértelműséget. A költői haszná-
latban és a retorikában stíluserénnyé válik, ha az adott szöveg külső és belső összefüggé-
sében az író és a beszélő szándékának megfelel.

Alakzat: A klasszikus és modern retorika egyik alapkategóriája. Nyelvi átalakító eljárás
eredménye: a hangsoroknak, jelentéseknek, mondat- és szövegszerkezeteknek az expresszi-
vitás érdekében történő megváltoztatása. A klasszikus és modern retorika standard modellje
négy átalakító eljárást tart számon. Ezek:

1. adjekció (bővítés, hozzátoldás); 2. detrakció (elhagyás, csökkentés);

3. transzmutáció (felcserélés); 4. immutáció (helyettesítés);

A négy átalakító eljárás a nyelvi szintek szerint a következő fő alakzat-típusokat hozza létre:

hangalakzat (metaplazmus), szóalakzat (metaszeméma),
mondatalakzat (metataxis), gondolatalakzat; (metalogizmus);

Az alakzat a klasszikus retorika szerint stílushiba (barbarizmus), megfelelő indokoltsággal, a
költői szándék nyomán válik stíluserénnyé.

Barbarizmus: A szavak fonetikai értelemben korrekt kiejtése, hangzásbeli tisztasága elleni
vétség. Bár nyelvtani értelemben vétséget észlelünk, a költői gyakorlatban költői eszköznek,
valamilyen hatást kifejtő stilisztikai eszköznek tekintjük az efféle jelenségeket. Leggyakrabban metrikai vagy ritmikai okai vannak.

Szókép: trópus; névátvitel, amelyben a fogalom azonosításával új gondolati, érzelmi, hangulati többlettartalom válik lehetségessé.

Alakzatok:

Az alakzatok csoportosítása:

– fajta alapján: ismétlés / kihagyás / felcserélés

– terjedelem alapján: fonémák / morfémák / szintagmák / mondatok / szöveg szintjén

– szerkezet alapján (ismétlések): részleges / teljes

alliteráció

„K betűkkel szól keményen" / c.: Költőnk és Kora (József Attila)

anafora

„nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben, / nemcsak a vallatószobákban”
(Illyés Gyula)

felkiáltás

„Ó, idők! Ó, erkölcsök!” (Cicero)

felsorolás – halmozás

„iszonyú átkot / kiáltva a királyra és udvarára / s az asszonyokra és a palotára/ s a színészekre és a mímesekre / s az árusokra és a mívesekre” (Babits Mihály)

fokozás

„óhajtom, kívánom, kérem, követelem, parancsolom” (Szilágyi Domokos)

ismétlés

„hogy béke, béke! / béke, béke már!” (Babits Mihály)

jelzőcsere

„egy kirakatban lila dalra kelt / egy nyakkendő” (Tóth Árpád)

kettős tagadás

„nem-szőke fejére / s nem-szőke fejének / göndör hajára” (Petőfi Sándor)

költői kérdés

„A csillagok hullása nem csaló? / Távol hegy, erdő kék szine való?” (Arany János)

kötőszó halmozása (poliszindeton)

„Most tél van és csend és hó és halál” (Vörösmarty Mihály)

kötőszó hiánya (aszindeton)

„Szeretni tehozzád szegődtem, / te sírkövet faragsz belőlem.” (Nagy László)

megszólítás

„Mit nekem te zordon Kárpátoknak / fenyvesekkel vadregényes tája!” (Petőfi Sándor)

oximoron

„Ólmos pehely, fagyos láng, tiszta füst, / virrasztó álom, sorvasztó öröm”
(William Shakespeare)

paradoxon

„Szép távolságoddal ittvagy” (Weöres Sándor)

párhuzamos szerkezet (paralellizmus)

„Pusztába ment, de a / sziklák is kitagadták, / tengerre szállt, de a
/ hullámok partra dobták” (Pilinszky János)

szórendcsere (inverzió)

„Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, / órám tisztességes csak légyen utolsó”
(Zrínyi Miklós)

tőismétlés (figura etimologica)

„Világ világa, / virágnak virága!” (Ómagyar Mária-siralom)

irónia

„Toldit most olvasom hatodszor. Csakugyan nyomorult fércmű. Még vagy hatszor
elolvasom az idén, hogy silányságát minél jobban felfogjam.” (Petőfi Sándor)

Szóképek:

Névátvitelen alapuló szóképek

Metafora: 

Olyan szókép, amely két fogalmat a közöttük lévő hasonlóság alapján kapcsol össze.

„Ütni készül ökle csontos buzogánya” (Arany János)

Metaforából szokták származtatni, de attól független stíluseszköz a hasonlat.

„Sétáltam, mint felhő, melyet / szél hajt céltalan, könnyedén” (William Wordsworth)

Szinesztézia: Különféle érzéki területekről származó fogalmak együttes használata.

„fehérlő illatokkal alkonyul” (Radnóti Miklós)

Megszemélyesítés: elvont dolgok élőként való megjelenítése, élő személy vagy élőlény tulaj-
donságaival való felruházása.

„jajong ládák léce” (József Attila)

Allegória és szimbólum: mind az allegória, mind a szimbólum voltaképpen metaforák láncolata, hosszabb és kifejtettebb (akár egész műveken végigvonuló) metaforasor, amelyben egy elvont gondolat konkrétabb képek segítségével jelenik meg.

– allegória: intellektuális jellegű, konkrét kulturális tudásokon alapul, minden egyes képi elem
valamely gondolati elemnek megfeleltethető; barokkra és klasszicizmusra jellemző.
(Blake: A tigris)

– szimbólum: inkább megérzésen alapul, mint tudáson; titokzatosabb, elmosódott jellegű; fo-
galmilag nem fogható meg teljesen; nem egyértelműek a képi megfeleltetések; több értel-
mezést tesz lehetővé; romantikától kezdve jellemző. (Ady verseiben a legjellemzőbb)

Névcserén alapuló szóképek

Metonímia: olyan szókép, amely két fogalmat a közöttük lévő időbeli, térbeli, anyagbeli vagy
ok-okozati érintkezés alapján kapcsol össze.

„a sarkon reszket egy zörgő kabát” (József Attila)

Szindekdokhé: rész/egész viszonyon alapuló szókép, ahol egy rész megnevezése áll az egész helyett.

„Az nem lehet, hogy annyi szív / hiába onta vért” (Vörösmarty Mihály)

A képszerűség egyéb stíluseszközei

körülírás: nem nevezzük meg pontosan a fogalmat, hanem egy jellemző tulajdonság kiemelé-
sével körülírjuk azt. Sok esetben előfordul, hogy úgynevezett szépítő kifejezést, azaz eufemiz-
must alkalmazunk. Használatának oka általában illendőség vagy tapintat.
(Pl. csillagok hona (ég), virágnyílás (tavasz), sarkára áll (erélyes))

oxymoron: kizáró ellentétek, ha a jelző és a jelzett szó fogalmai ellentétesek
(Pl. néma jaj, édes kín, gazdag szegénység)

archaizálás: a régies szavak, kifejezések szövegbe illesztése

allúzió: más költők, írók szavainak új szövegkörnyezetbe állítása

anakronizmus: időtévesztés, olyan fogalmat használt, amely az ábrázolt korban nem ismeretes

szófajok aránya:

o    nominális stílus: névszók gyakorisága

o    verbális stílus: igék és igenevek túlsúlya

evokáció: előhívás, idézés

tájnyelvi kifejezések

festői erejű szavak

Ha a szóképek és az alakzatok egymásba kapcsolódnak, összefonódnak a szövegben,
összetett kép, idegen szóval komplex kép születik. (Rimbaud: A magánhangzók szonettje)